Mára hoztam nektek az előző könyv második részének értékelését, amelyet ti is beszerezhettek a https://amzn.to/2RtQK9g linken puhakötéses papír vagy e-book formátumban.
Fülszöveg:
Believing that life surely has more to offer than spending the majority of time either in a corporate office or an apartment block, one day they decided to embark on the biggest adventure of their life. Inspired to spend the rest of the life travelling, they sold everything and hit the road on their motorbike. They chose to become homeless motorcycle wanderers, without a set deadline or destination. It didn’t even matter that their budget was meagre, their bike nearly a quarter of a century old and their tent from a discount store; freedom and adventure awaited them. This book is a continuation of their personal story. It isn’t meant to be a guide to motorcycle travel (though you may find some helpful tips inside).
Értékelésem:
Az előző rész olvasása után alig vártam, hogy neki ugorjak a második résznek. Mielőtt neki kezdtem a könyvnek, beleolvastam mások véleményébe is, sokan szerették, de többen zavarónak találták az őszinte vélemény leírásokat a könyvben. Engem pont ez fogott meg, hogy az író nem szépítette a dolgokat, őszintén leírta, hogy mi történt, ki, hogyan reagált, akkor is, ha esetleg az negatív volt az ő vagy a másik fél részéről.
Ezért bárki úgy dönt, hogy elolvassa a könyvet, amit egyébként szívből ajánlok, kérlek ne feledjétek, ez a könyv a való életről szól és nem kitalált történet.
Ez alkalommal a könyv Irakba kalauzol el, amely ország mindig is izgatott, de én is csak annyit tudtam róla, hogy nem kifejezetten preferált nyaraló desztináció, pedig nagyon sok a látni való és kedvesek az emberek. Az író is osztja ezt a véleményt, de párjával úgy döntenek, hogy szeretnék látni az országot, főleg az után a sok pozitív élmény beszámoló után, amit más utazóktól hallottak.
Nem tudtam letenni a könyvet, annyira kiváncsi voltam arra, hogyan alakul a túra. Számomra nagyon pozitív volt az is, hogy nem csak a kultúráról beszélt az író, de talán egy kicsit többet írt a látványosságokról és az országról is. 
Izgalmas volt végigkövetni ezt az utazási naplót is és látni, hogy az emberek milyen kedvesen és szeretetteljensen reagáltak a lengyel páros jelentlétére, az pedig egyenesen elképesztett, hogy nem csak a leggazdagabb, de a legmélyebb szegénységben élő emberek is megosztották az ételüket és házukat a párral. Elképesztő látni azt, hogy mi itt nyugaton mennyire megváltoztunk és nehezünkre esik az, hogy emlékezzünk az „adás“ fontosságára.
Szívből ajánlom a könyveket mindenkinek, akik szeretnek különböző kultúrákról olvasni, akik szeretnek utazni és akkor érzik a végtelen szabadságot, amikor végre elhagyják a házukat/lakásukat, azért hogy elinduljanak az úton (vagy manapság a repülőtér felé).
Nicole Legian 