Hestia Potter: Legendary ​– Lázadás

Huh, szóval az úgy volt… rövidre zárom, bocsánat, de itt vagyok egy új értékeléssel. A könyvet önhibáján kívül majd egy fél évig olvastam. Olvasói válság vagy mi… Igazából a fő gond, hogy én London-ban a vonaton olvastam, minden nap, oda-vissza. Azonban közel egy éve vidéki angliai lettem és azóta megint autóval rohangálok fel és alá, így zenehallgatás megy a könyv olvasás helyett. Próbáltam hangos könyvet hallgatni, de valahogy nem jön be… ti hogy vagytok ezzel?

Térjük vissza azért Hestia Potter könyvére, ha már onnan kezdtük el.

Fülszöveg: Amikor már azt hiszed, hogy tudod, hogyan fog végződni a történet. Amikor már biztos vagy benne, hogy az utolsó oldalakról csöpögni fog a nyál a tökéletes szerelemtől, akkor fog a feje tetejére állni minden. Amely egy varázslatos világban játszódik, ahol a tündérek nem feltétlenül kedvesek, a vérfarkasok nem feltétlenül vérszomjasak, és ahol az „emberek” nem egy menü az étlapon.

Értékelésem: Izgalmasnak ígérkezett, csak aztán egy kicsit rövid lett.
A könyv eleje érdekes és elkezdett megalkotni egy izgalmas világot. Csak aztán minden felgyorsult és a könyvnek vége lett. Egyértelmű, hogy a történet kéri a folytatást, de ezt nehéz kifejteni spoiler veszély nélkül.
Nagy rajongója vagyok a fantasy irományoknak és nagyon szerettem a Hestia Potter által megalkotott fantasztikus lényeket. Izgalmas, hogy, amint azt a leírásban is olvashatjuk, nem a megszokott vérengző vérfarkast és kedves tündért kapjuk készen tálalva. Ezek a lények is ugyanúgy sokrétűek, félnek, szeretnek és lázadnak.
A főhősök szerethetőek, csak aztán valahogy el-el vesznek útközben a történet elkapkodása miatt. Én szerettem volna őket jobban megismerni és több időt tölteni velük.
Szerintem engem a könyv ott ragadott meg, hogy az írónő fordított időt a szereplők túláradó érzéseinek leírására. Szerelem és kétségbeesés is szerves része a szereplők életének. Azonban a könyv inkább gyermek verziója egy jó fantasy-nak, köszönhetően az egyszerű és rövid cselekményeknek. Lehet, hogy itt a win-win szituáció, mert egy anyuka sem fogja halálra unni magát, miközben mesél, de a gyerek is tudja követni a történéseket 😉
Mindent összegezve, szerettem az könyvet és már várom, hogy folytathassam a történetet, kíváncsi vagyok, hogyan folytatják a főhösök a történetüket, de jó lett volna egy kicsit jobban kidolgozott történet.

 

Jacek Klimko – Living on the road (MOTORCYCLE TRAVELS ON A BUDGET 2.)

Mára hoztam nektek az előző könyv második részének értékelését, amelyet ti is beszerezhettek a https://amzn.to/2RtQK9g linken puhakötéses papír vagy e-book formátumban.

Fülszöveg:
Believing that life surely has more to offer than spending the majority of time either in a corporate office or an apartment block, one day they decided to embark on the biggest adventure of their life. Inspired to spend the rest of the life travelling, they sold everything and hit the road on their motorbike. They chose to become homeless motorcycle wanderers, without a set deadline or destination. It didn’t even matter that their budget was meagre, their bike nearly a quarter of a century old and their tent from a discount store; freedom and adventure awaited them. This book is a continuation of their personal story. It isn’t meant to be a guide to motorcycle travel (though you may find some helpful tips inside).

Értékelésem:
Az előző rész olvasása után alig vártam, hogy neki ugorjak a második résznek. Mielőtt neki kezdtem a könyvnek, beleolvastam mások véleményébe is, sokan szerették, de többen zavarónak találták az őszinte vélemény leírásokat a könyvben. Engem pont ez fogott meg, hogy az író nem szépítette a dolgokat, őszintén leírta, hogy mi történt, ki, hogyan reagált, akkor is, ha esetleg az negatív volt az ő vagy a másik fél részéről.
Ezért bárki úgy dönt, hogy elolvassa a könyvet, amit egyébként szívből ajánlok, kérlek ne feledjétek, ez a könyv a való életről szól és nem kitalált történet.

Ez alkalommal a könyv Irakba kalauzol el, amely ország mindig is izgatott, de én is csak annyit tudtam róla, hogy nem kifejezetten preferált nyaraló desztináció, pedig nagyon sok a látni való és kedvesek az emberek. Az író is osztja ezt a véleményt, de párjával úgy döntenek, hogy szeretnék látni az országot, főleg az után a sok pozitív élmény beszámoló után, amit más utazóktól hallottak.
Nem tudtam letenni a könyvet, annyira kiváncsi voltam arra, hogyan alakul a túra. Számomra nagyon pozitív volt az is, hogy nem csak a kultúráról beszélt az író, de talán egy kicsit többet írt a látványosságokról és az országról is. 

Izgalmas volt végigkövetni ezt az utazási naplót is és látni, hogy az emberek milyen kedvesen és szeretetteljensen reagáltak a lengyel páros jelentlétére, az pedig egyenesen elképesztett, hogy nem csak a leggazdagabb, de a legmélyebb szegénységben élő emberek is megosztották az ételüket és házukat a párral. Elképesztő látni azt, hogy mi itt nyugaton mennyire megváltoztunk és nehezünkre esik az, hogy emlékezzünk az „adás“ fontosságára.

Szívből ajánlom a könyveket mindenkinek, akik szeretnek különböző kultúrákról olvasni, akik szeretnek utazni és akkor érzik a végtelen szabadságot, amikor végre elhagyják a házukat/lakásukat, azért hogy elinduljanak az úton (vagy manapság a repülőtér felé).